Az elviselhetetlen szegénység, a gazdasági válság hallatán, hajlamosak vagyunk a távoli Afrika országaira gondolni. Legrosszabb esetben a határainktól legtávolabbra eső vidékekre. Ma együtt élünk vele. Aggodalommal és félelemmel a szívünkben azok után kiáltva, akik képesek felülmúlni önmagukat, ha az egyes embernek vagy a közösségnek segítségre van szüksége. Akiket a személyes gazdasági célok helyett a szeretet elkötelezettsége vezet. Akik munkájuk közben, maguk is jelekké, jelképekké tudnak válni.
„Európa nemzeti és egyházmegyei karitász intézményei nemcsak az országok legjelentősebb segélyszervezetei, hanem a közösségek legfontosabb szócsövei is a társadalom bajaiban. A karitász nem utópia, hanem a szeretet arca, amely nap mint nap, tevékenyen ragyog fel. Ott, ahol élünk. Mindannyiunkban." - köszöntötte bevezetőjében a tanácskozás résztvevőit Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója.
„Isten üdvözítő tervében a kereszténység, az Egyház, rendkívüli szerepet vállalt. Isten népeként látható jellé válni és az egység eszközének kifejezőjévé magasztosulni. Ennek az elhivatottságnak utasai vagyunk azon az úton, amelyet történelemnek nevezünk. Kezünkben Krisztus keresztjének gerendáival. A szolidaritás és a megszentelődés fájával azon az úton, ahol az embertárs szeretetének mintája és forrása, Isten irántunk való szeretete." - kezdte előadását a szociális gondoskodás történetiségének bölcsőjébe helyezett magyar karitász történetéről Dr. Forgách József, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese. A magyar karitász történetét, a népek országútjain bejárt, közös utunkat a szeretet szolgálatában még nem írta meg senki. „Írjuk meg együtt!" - hívta fel az igazgatók figyelmét az előadó.
A tanácskozó karitász igazgatók megegyeztek abban, hogy a társadalom általában bár-mennyire is átfogó, a szociális gondoskodás szempontjából figyelemre méltó segítségnyújtást végez, a gondoskodás ezen formája mégis az állam szociális dilemmája marad. A karitász sohasem volt esetleges vagy diszkriminatív, mert tevékenységében más dimenzió vezeti. Hogyan folyik napjainkban a karitász életmentő munkája a Kárpát-medence közösségeiben? - Erről számolt be a tanácskozás 18 karitászi gazgatója.
Az elidegenedés formáiban, napjaink üzletpolitika-érdekeltségében és a szociálpolitika meg-közelítésében láttatta a szegénység kihívásait előadásában Dr. Surján László az Európai Parlament képviselője. A kérdésfelvetéseket és reflexiókat felvető előadás bő teret szentelt az Európai Unió, az egyes államok és a társadalmak legkisebb sejtjei, a családok, de az emberi tartalékok problémamegoldó lehetőségeinek is.
A jeles esemény végezetül Dr. Jelenits István, piarista szerzetes, író, teológus, egyetemi tanár, „Karitász az Ó-és Újszövetségi Szentírásban" címmel megtartott előadásával zárult. Isten az élet leheletének átadásával a szeretetet is az arcunkba lehelte. A másikról, a felebarátról való folyamatos törődést és gondoskodást. Igaz, a zsidóság a saját nemzetbelieket tartotta felebarátjának. A „karitász tettének megszentelése" azonban megköveteli, hogy a keresztények számára a szeretet gyakorlása, mint az egyház „opus proprium"-a, Isten országának felragyogó ügye legyen. A szegénység újraértelmezésének gondolatai, modernkori megnyilvánulásai, a személyes élmények tükrét is az előadó kezébe adták. A szegénység modernkori formáira és annak kezelésére is fel kell készülni, hívta fel a figyelmet Jelenits tanár úr. A leegyszerűsített adakozás formái ma már a legritkább esetben érnek célba. Csak a fiatalság ébrenléte, szolidaritása adhat hathatós választ korunk mindennapos vendégének, a szegénységnek.
A karitász igazgatók történelmi találkozóján részt vett Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Katolikus Karitász - Caritas Hungarica püspök-elnöke is. Közös szentmise keretében mondott köszönetet Jéger Károly atyának, az Egri Főegyházmegye nyugállományba vonult karitász igazgatójának, tizennégy éves munkájáért.
