Teljesítményközpontú társadalmunk hajlamos a szellemi alkotótevékenységet és a saját erőfeszítésekre támaszkodó teljesítményt minden másnál többre becsülni. A szeretet és a jó cselekedet megnyilvánulásai inkább csak szükséghelyzetben kapnak helyet. Ettől a torzulástól szenved korunk. Olyan szeretetre vágyunk, amely nem merül ki egyszeri tettekben, hanem az ember egész lényét és minden tevékenységét áthatja. Az Istennek és az embernek is legbelsőbb és végső lényege, hogy nemcsak ajándékoz, hanem maga is ajándékká válik a másik számára.

A keresztény a szeretetnek ezt a legmélyebb értelmét fejti ki Paul Josef Cordes bíboros érsek a felebarát szolgálatára vonatkozó jegyzeteiben. E mindent átfogó szeretet eredetének magyarázata különböző filozófiai és vallási irányzatokban fellelhető, teljes mélységében és teljességében azonban csak a keresztény üzenetben kap központi szerepet: Jézus Krisztus szavakkal és tettekkel nyilatkoztatta ki, hogyan szeret Isten, s hogy ő maga a szeretet.

nyomtatási nézet