Tel.: (+36) 1 372-0910 • Fax: (+36) 1 372-0914 • Postacím: 1519 Bp. Pf. 239
2009. június 5-7-ig a budapesti Apor Vilmos Vendégház adott otthont annak az előadássorozatnak, amelyen az ország minden részéből érkező karitász önkénteseket a szociális és egészségügyi témák elismert szakértői készítették fel a lehetséges problémamegoldásokra.
Az első előadáson Bódy Éva arról beszélt, hogy a szociális területen született törvényi szabályozás milyen feladatokat ír elő akár az önkormányzatoknak is, ahová az önkéntesek adott esetben jogosan fordulhatnak támogatásért. Felhívta a figyelmet joghézagokra is, valamint arra, hogy hogyan lehet - mint önkénteseknek - leginkább érdekeinket érvényesíteni.
Andor Csaba a fogyatékkal élők ellátása kapcsán szintén kiemelte a törvényi szabályozás fontosságát, valamint azt, hogy a fogyatékkal élőknek nyújtott segítség nem jóléti kérdés, nem állami kegy, hanem alapvető emberi jog. Rávilágított, hogy amíg az EU-ban a hasonló körülmények között élő emberek 40 százaléka dolgozik, addig ez az arány hazánkban csupán 9-10 százalék.
A szombati napot Márton Andrea szenvedélybetegekről szóló előadása nyitotta, amelyben részletesen szó esett a Karitász által biztosított segítő szolgáltatásokról, valamint konkrét eseteket is megvitattak, mikor mit tehet az önkéntes; hogyan működhet együtt más intézményekkel a megoldás megtalálása érdekében. Elhangzottak a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatban szerzett tapasztalatok, az ellátás különböző szintjeinek ismertetése, az informálás-prevenció fontossága, valamint azok a technikák, amelyekkel megközelíthetők a nehézséggel küzdő emberek.
A következő előadó Riez Andrea volt, aki a roma kultúráról beszélgetett az egybegyűltekkel. A kimondottan interaktív alkalom segített a hallgatóságnak, hogy belássa: mind a romáknak-, mind a nem romáknak változniuk kell, hogy egy jól működő együttélés alakulhasson ki a társadalomban. Riez kiemelte a család jelentőségét a cigányság köreiben, rámutatva arra, hogy a speciális értékrend, az egyfajta sajátos belső jogrend megköveteli a velük foglalkozók alapos felkészítését, s egyfajta komplex módon történő viszonyulást is feltételez. Elmondása szerint ez nem csupán oktatási-, szociális-, vagy munkaügyi kérdés. Kiemelte: a romákkal foglalkozók körében nagyon fontos az önkéntesek szerepe.
Klesitz Angella a családsegítésről tartott előadást, amelyben rávilágított arra, hogy az önkénteseknek kiemelt szerepük és erejük lehet a prevencióban, hiszen előbb szembesülhetnek egy-egy problémával, mint a családsegítő szolgálatok, amelyek már az eszkalálódott krízissel kénytelenek szembesülni. Az előadó szólt a különböző helyzetek csapdáiról, valamint arról, hogy tudni kell megfelelően segíteni egy családon, de adott esetben az is fontos, hogy tudjuk elengedni a kezüket.
Végezetül Zeleny Margit a hajléktalanok és a betegek ellátásáról beszélt, aláhúzva a segítői dilemmák jelentőségét, s rávilágított arra a vezérfonalra, hogy mindig a másik szükségletire legyen válasz a tettünk. Hagyni kell kérni a másik embert, s ezzel együtt nekünk is ki kell lépnünk önmagunkból. A Karitász e téren legfőbb feladatának a feltérképezést nevezte, s azt, hogy segítsünk eljuttatni szakemberhez a rászorulót, hiszen nem feltétlenül nekünk kell megoldani az illető problémáját, de segítenünk kell őt, hogy pozitív irányba történhessen változás az életében.
