Nélkülözhetetlen a karitatív szervezetek missziója
A katolikus egyház egyik legfontosabb feladata az elesettek istápolása
A katolikus egyház világszerte rendkívül kiterjedt karitatív tevékenységet folytat. Ténykedésükről kevés szó esik, pedig nem mellékes, hogy munkatársai önkéntesen segítenek a rászorulóknak, nemegyszer életük kockáztatásával. A világ számos országában nélkülözhetetlenek a katolikus segélyszervezetek, amelyek gyakran lehetetlen feladatra vállalkoznak: a fejlődő országokban tízezrek számára próbálnak élelmet, fedelet nyújtani. Legfontosabb a Caritas, amely világszerte 162 szervezetet mondhat magáénak.
Már az evangéliumok egyik legfőbb mondandója, hogy segíteni kell a rászorulókon. A katolikus egyház szociális tanításának is fontos tényezője az egyház karitatív tevékenysége. Érthető tehát, hogy a katolikus szervezetek a világ legfontosabb "segélyezői" közé tartoznak.
A Caritas igazi világszervezetté vált, hiszen a földkerekség mintegy kétszáz országában működik. A Caritas első szervezetét 1897-ben, a németországi Freiburgban alapították. Később, 1901-ben Svájcban, majd 1910-ben az Egyesült Államokban is megjelent. A szervezet munkáját 1924-től kezdték koordinálni, ám a II. világháborúban felfüggesztette tevékenységét. Szerepe akkor vált igen jelentőssé, amikor 1947-ben a Szentszék megbízta azzal, hogy a Caritas nemzetközi üléseken képviselje a Vatikánt.
A Caritas, avagy Karitász a hívek adományaiból nyújt segédkezet a szegényeknek. Igen fontos tevékenységet végzett például a 2004-es, dél-ázsiai szökőár után hajlék nélkül maradtak megsegítéséért. Idén január 23-án adtak át a Srí Lanka-i Moratuwában a Szent Sebestyén Kollégiumban egy száz fő elszállásolására alkalmas épületet, amelyben a cunami következtében otthonukat elveszített gyermekek lakhatnak. Egy nappal később pedig egy negyvenfős leánykollégiumot nyitottak meg az ország déli részén, Kalegana városában.
De nem csak a harmadik világ országaiban játszik fontos szerepet a segélyszervezet. A romániai áradások idején is sokat segítettek a szervezet munkatársai a romok eltakarításában, az újjáépítésben. 1997 óta egyébként folyamatosan segítik az árvízkárosultakat.
Ami a magyarországi Karitász tevékenységét illeti, 1931-ben alakult meg a budapesti Karitász Központ. A világháborút követően azonban betiltották tevékenységét. Manapság az önkéntesek mintegy félezer plébániai csoportban dolgoznak. Munkájukat tizenöt önálló egyházmegyei karitász-szervezet koordinálja.
Igen híres a freisingi központú Renovabis katolikus segélyszervezet, amely - amint neve is sugallja - az egykori szocialista országok lelki, lelkipásztori és társadalmi "megújítását" tűzte ki célként. A Német Katolikus Püspöki Konferencia 1993-ban hívta életre. Elsősorban helyi fejlesztési programokat támogatnak, valamint olyan kezdeményezéseket, amelyek a Kelet- és Nyugat-Európa közötti párbeszédet szolgálják. A szervezet segítséget nyújt abban, hogy egyes kelet-európai plébániák felvegyék a kapcsolatot a tehetősebb nyugatiakkal. A Renovabis elsősorban a német egyházi adóból és különböző gyűjtésekből finanszírozza tevékenységét.
A "Katolikus Segélyszervezeteket", azaz a CRS-t 1943-ban hívták életre az Egyesült Államok püspökei. A harmadik világ legszegényebbjeinek, menekülteknek próbálnak segítséget nyújtani. Pakisztánban például mintegy hárommillió afgán menekült él mind a mai napig. Sokak számára remény sincs a hazatérésre, hiszen az anyaországban ma is polgárháború dúl, aminek ki tudja, mikor szakad vége. A CRS negyvenezer menekültet segélyez. Nemcsak élelemmel látják el őket, hanem jogi képviselettel, továbbá gondoskodnak oktatásukról is.
Észak-Afrika államai közül Szudánban a legsúlyosabb a helyzet. Az északi és déli országrész közötti polgárháborúnak ugyan vége, de Dárfúrban a milicisták túlkapásai nyomán naponta hal meg több tucat ember. A milicistákat a kartúmi kormány támogatja. A segélyszervezetek a háborús konfliktusok ellen nem sokat tehetnek, legfeljebb csak a szenvedők gondjain enyhíthetnek. A CRS 150 ezer dárfúri menekültnek nyújt segítséget. A szervezet, amely már 1971-ben megjelent az országban, a polgárháború idején a túlnyomórészt keresztények és törzsi vallásúak lakta déli országrészben iskolákat, bankokat épített. Tavaly novemberben pedig Keyala városában kórházat nyitott meg. Hogy mekkora szükség volt az intézményre, jól mutatja: néhány nap alatt közel tízezren keresték fel. A leggyakoribb betegségek között a malária, a tüdőgyulladás és más légúti fertőzések szerepeltek.
Irakból sok segélyszervezet menekült el a szörnyű biztonsági helyzet miatt. A Caritason kívül egyetlen katolikus segélyszervezet maradt, a Cafod, amely a Caritasszal karöltve szervezi meg segélyakcióit. Főleg hosszú távú programokban vesznek részt, egyebek mellett az oktatás újjászervezése mellett kötelezték el magukat.
A német Diakonie Katastrophenhilfe is a legszegényebb régiókban segíti a rászorulókat. Fontos tevékenységet fejt ki Szomáliában - a Caritas Internationallal karöltve. Az északkelet-afrikai állam fővárosában a polgárháborúban naponta halnak meg több tucatnyian. Mogadishu körül a menekültek "sátorvárost" építettek fel, ahol leírhatatlan nyomor uralkodik. A két szervezet 250 ezer eurót gyűjtött mindazoknak, akik a konfliktus nyomán váltak földönfutóvá. Ebből a két katolikus segélyszervezet kétezer család ellátását vállalta: összesen hatvan tonna rizst és babot, 30 ezer liter olajat, két tonna tejport küldtek. Hat kórházat takarókkal, matracokkal és - az elektromos áram termeléséhez szükséges - benzinnel láttak el.
A katolikus szervezetek munkatársai is tudják, hogy ez csak a tűzoltásra elég, de ha nem érkezik még több segély, beláthatatlan mértékű tragédia fenyeget. Szomáliában ugyanis több tízezren menekültek el lakhelyükről. Elsősorban a főutak mellett vertek tanyát, ám az egészségügyi helyzet annyira siralmas, hogy a helybéliek tömeges kolerajárványtól tartanak.
Ez csak néhány példa, hiszen a katolikus segélyszervezeteknek se szeri, se száma. Nem kérdés, az idők végezetéig szükség lesz rájuk, hiszen szegények és elesettek mindig is lesznek a világban.
